„A kutya valóságos szent.
Természeténél fogva tiszta szívű
és őszinte. Ösztönszerűen tudja,
mikor nincs rá szükség: Órákig
képes nyugodtan feküdni, mikor
királya belemerül a munkába.
Ám amikor a király szomorú és
szorong, odalopakodik hozzá, hogy
az ölébe hajtsa a fejét. Ne félj.
Sose bánd, ha mindenki más el is
hagy. Gyere sétáljunk egyet, és
felejtsd el az egészet.”

*